Egy különös házasság története

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy igen férfias, már-már macho, ámbár kissé egyszerűnek titulált, hetyke fiatalember, aki mit ad Isten, beleszeretett egy nagyon feminin, érzéki és kifinomult nőszemélybe. Bár senki sem gondolta volna, de a lány viszonozta a fiatalember érzéseit, és mikor az megkérte, a lány - egész családja és ismerősei rosszallásának dacára, - igent mondott. Így született meg a mangalicatöpörtyű és a csokoládé házassága. S bár a frigy valójában igen sikeresnek bizonyult és mindketten úsztak a boldogságban, a csokoládé kissé szégyenlős lévén, a rosszmájú és csúfolódó tekintetek elől erőteljes férjét elrejtette, és csak azoknak enged betekintést e különös házasságba, akik valóban nyitottak a belső értékekre és méltányolni tudják az elsőre kissé bizarrnak tűnő kapcsolatot.

Megvallom őszintén és bevallom, immár elönt a szégyen, hogy amikor először hallottam e különös találkozásról, én is előítéletesen, sztereotípiákban gondolkodva tekintetten az afférra.  Merthogy a töpörtyű az töpörtyű, a csokoládé meg csokoládé! A töpörtyűhöz maximum hagyma dukál, a csokoládé magasságaihoz viszont minimum a mogyorókrém vagy a konyakmeggy ér fel. Szóval szó se róla, én is szkeptikus voltam, amikor legelőször szembesültem vele, hogy az egyik kereskedelmi csatorna vacsora párbajában Kovács Lázár híres vendégeinek desszertként töpörtyűs csokoládét szolgál fel. 

De szerencsére a sors, illetve a házaspár, felkínált számomra egy második lehetőséget és nem vagyok én olyan fennhéjázó, hogy ha valaki kedvesen viszonyul hozzám, visszautasítsam. Az egyik ismerősöm az elmúlt hétvégén ellátogatott a Városligetben megrendezett Mangalicafesztiválra és nyitott hozzáállású révén beleakadt az ott szintén megforduló szerelmespárba. Beszélgetésbe elegyedtek, és ismerősöm rájött, hogy ez valójában egy igen kedves pár. Saját párom közreműködésével aztán összehoztak a házaspárral, és négyszemközt az én benyomásaim is tökéletesen megváltoztak! Valójában a markáns, és fűszeres töpörtyű igenis harmonizál az édeskés csokoládéval, „miazhogy, nagyonis” kiemeli az ízét! Egyáltalán nem domináns, hagy teret a hölgynek, hogy ő mellette teljes fényében tündökölhessen.

De komolyra fordítva a szót, a töpörtyűs csokoládébonbon tényleg létezik, egy magyar cég, a Choco Hungaria Kft.  gyártja. Weboldalukon fel is sorolják azokat a helyeket, ahol az édesség beszerezhető és én jó szívvel ajánlom mindenkinek a kóstolót.

Ezek a kissé szokatlan párosítások valójában a mai gasztronómiában egyáltalán nem ritkák. Létrejött az úgynevezett molekuláris gasztronómia irányzata, mely hitvallása többek között az, hogy ha két hozzávaló kémiailag hasonló szerkezetű, akkor nagy az esély rá, hogy azok együtt is jó páros alkotva harmonizálnak.  Ilyen duót alkot például a fehércsokoládé és a kaviár, az eper és a koriander, a kéksajt és az ananász, a mangó és az ibolya, a karfiol és a kakaópor, a banán és a petrezselyem, a máj és a jázmin, valamint a csiga és a cékla. 


Egyébként manapság immár büszke és magabiztos fiatalemberünk sem tétlen, sorra buzdítja fel szégyenlős, kishitű barátait, - például a csípős szalámit -, hogy valljanak szerelmet egyéb csokoládé kisasszonyoknak. S hiába, úgy tűnik, ezek a dacos lánykák annyira azért nem hordják fenn az orrukat, hogy a merész fiatalembereket kikosarazzák, s szívüket összetörjék. Máris létrejött a csípős szalámi és a csokoládé násza, s ki tudja, mit tartogat még a jövő, és mely fiatalemberek buzdulnak fel a lánykérésre!

Megjegyzések