Bár a rebarbara állítólag mintegy 4500-5000 éve ismert, Magyarországon elenyésző azok száma, akik valaha kóstolták vagy készítettek belőle bármit. Az angol-szász kultúrában ezzel szemben se szeri, se száma a rhubarb pie recepteknek, és sikerült is számos változatban megkósolnom őket. A rebarbara főleg eperrel párosítva kitűnő és májusban igazi szezonális finomságnak számít. Jellegzetesen fanyar, savanykás ízét magas almasav-, citromsav- és oxálsav-tartalmának köszönheti és bár 100 g rebarbara mindössze 16 kilokalóriát tartalmaz, a belőle készített ételek mégsem mondhatók diétásnak, mivel viszonylag sok cukorral készülnek, a savanyúság ellensúlyozására.
Magyar neve latin botanikai nevéből kapta, mely eredetileg annyit jelent: "a barbárok gyökere". Az eurázsiai elterjedésű rebarbara nemzetség őshazája Ázsia, pontosabban Észak-Kína, Mongólia és Tibet magasan fekvő vidéke. Eurázsia mérsékelt és szubtrópusi területein egyaránt elterjedtek. Innen került Európába, ahol egyes fajainak gyökerét gyógynövényként használták.
Az általam eddig kóstolt legeslegfinomabb rebarbara pite receptje eper nélkül, viszont egzotikus vaníliával és kardamommal, illetve tésztájában sok-sok vajjal készül.
Hozzávalók:
45 dkg liszt
nagy csipet só
30 dkg hideg vaj
1 dl jeges víz
3/4 kg rebarbara (8 nagy szár)
25-30 dkg cukor
2 ek citromlé
1 vanília kikapart magja
1 kk őrölt kardamom
3,5 dkg étkezési keményítő
Először is elkészítjük a tésztát: Egy nagy tálba öntjük a lisztet és hozzáadjuk a sót, valamint a felkockázott hideg vajat. Az ujjunkkal jól összemorzsoljuk, de semmikép se várjuk meg amíg teljesen elolvad a vaj és ragacsos lesz. Akkor jó, ha a tészta morzsásan összeáll, de a vaj látható marad benne. Ezután hozzáadjuk az 1 dl jéghideg vizet, és jól összegyúrjuk a tésztát. Kis cipót formálunk belőle és hütőben pihentetjük minimum 20 percig. Amíg hül a tésztánk, előmelegítjük a sütőt és elkészítjük a barbár rebarbaratölteléket.
A rebarbarát meghámozzuk mint a spárgát, és levágjuk róla a szálasabb részeket. Ezután fél centis darabokra vágjuk. Összeforgatjuk a cukorral és a citromlével, mely jelen esetben természetes ízfokozónak számít. Egy vaníliarudat kettévágunk és kikaparjuk a magját. Egy pár zöld kardamom magot szétnyomkodunk, kinyerjük belőle a magokat és mozsárban megőröljük. A vaníliát és a kardamomot hozzáadjuk a gyümölcshöz és a keményítőt is hozzákeverjük. A keményítő szerepe nagyon fontos, mert a nedvességet felveszi és zselésíti a tölteléket. Ha esetleg fagyasztott és kiengedett gyümölcsből készítjük a süteményünket, a keményítő szerepe elengedhetetlen, és bátran többet is rakhatunk bele.
Egy 30cm átmérőjű piteformát előkészítünk. Mivel a tészta rendkívül sok vajat tartalmaz, szükségtelen a formát kivajazni, sütéskor a tésztából kicsapodó vaj elegendő, hogy a tésztánk ne süljön oda.
A hűtőből kivesszük a tésztát. Háromnegyedét lisztezett deszkán egy centiméter vastagságúra kinyújtjuk és belehelyezzük a formába, majd ráhelyezzük a gyümölcsös tölteléket. A megmaradt tésztából csíkokat sodrunk és rácsosan díszítjük vele a tészta tetejét. (Ha nem akarjuk túl sápadtra, akkor egy tojás sárgájával nyugodtan kenjük meg.)
Legközelebb én is így teszek :)
200 Celsius fokon egy óráig sütjük. Ha nagyon szeretjük magunkat és a vendégeinket, akkor a sütit langyosan vanília fagyigombóccal tálaljuk.
Recept: Michael Ruhlman: Rhubarb pie with lattice crust
Magyar neve latin botanikai nevéből kapta, mely eredetileg annyit jelent: "a barbárok gyökere". Az eurázsiai elterjedésű rebarbara nemzetség őshazája Ázsia, pontosabban Észak-Kína, Mongólia és Tibet magasan fekvő vidéke. Eurázsia mérsékelt és szubtrópusi területein egyaránt elterjedtek. Innen került Európába, ahol egyes fajainak gyökerét gyógynövényként használták.
Az általam eddig kóstolt legeslegfinomabb rebarbara pite receptje eper nélkül, viszont egzotikus vaníliával és kardamommal, illetve tésztájában sok-sok vajjal készül.
45 dkg liszt
nagy csipet só
30 dkg hideg vaj
1 dl jeges víz
3/4 kg rebarbara (8 nagy szár)
25-30 dkg cukor
2 ek citromlé
1 vanília kikapart magja
1 kk őrölt kardamom
3,5 dkg étkezési keményítő
Először is elkészítjük a tésztát: Egy nagy tálba öntjük a lisztet és hozzáadjuk a sót, valamint a felkockázott hideg vajat. Az ujjunkkal jól összemorzsoljuk, de semmikép se várjuk meg amíg teljesen elolvad a vaj és ragacsos lesz. Akkor jó, ha a tészta morzsásan összeáll, de a vaj látható marad benne. Ezután hozzáadjuk az 1 dl jéghideg vizet, és jól összegyúrjuk a tésztát. Kis cipót formálunk belőle és hütőben pihentetjük minimum 20 percig. Amíg hül a tésztánk, előmelegítjük a sütőt és elkészítjük a barbár rebarbaratölteléket.
A rebarbarát meghámozzuk mint a spárgát, és levágjuk róla a szálasabb részeket. Ezután fél centis darabokra vágjuk. Összeforgatjuk a cukorral és a citromlével, mely jelen esetben természetes ízfokozónak számít. Egy vaníliarudat kettévágunk és kikaparjuk a magját. Egy pár zöld kardamom magot szétnyomkodunk, kinyerjük belőle a magokat és mozsárban megőröljük. A vaníliát és a kardamomot hozzáadjuk a gyümölcshöz és a keményítőt is hozzákeverjük. A keményítő szerepe nagyon fontos, mert a nedvességet felveszi és zselésíti a tölteléket. Ha esetleg fagyasztott és kiengedett gyümölcsből készítjük a süteményünket, a keményítő szerepe elengedhetetlen, és bátran többet is rakhatunk bele.
Egy 30cm átmérőjű piteformát előkészítünk. Mivel a tészta rendkívül sok vajat tartalmaz, szükségtelen a formát kivajazni, sütéskor a tésztából kicsapodó vaj elegendő, hogy a tésztánk ne süljön oda.
Legközelebb én is így teszek :)
200 Celsius fokon egy óráig sütjük. Ha nagyon szeretjük magunkat és a vendégeinket, akkor a sütit langyosan vanília fagyigombóccal tálaljuk.
Recept: Michael Ruhlman: Rhubarb pie with lattice crust
Megjegyzések
Megjegyzés küldése